Múlt hét kedden a lassan szakirányunk júeszpíjévé váló eltévedősdihez hűen (lásd Megasztár) kicsit megint nehezen értünk célba, ezúttal a Tonic reklámügynökséghez. No de végül persze rábukkantunk: magas, többemeletes épület, udvarában egy kék tehénnel a tomporából kiálló „Don’t lick” felirattal. Tudtuk, hogy jó helyen vagyunk:) Beléptünk és váóó amerre néztünk, mindenütt színes falak, modern bútorzat, hangulatos tárgyalótermek, de mindenekelőtt szívélyes fogadtatás várt bennünket.

Leültünk a tárgyalóba mi nyolcacskán és izgatottan vártuk, hogy mi fog következni. Aztán bejött a cégtulajdonos, az ügyfélkapcsolati és a kreatív részleg egyik képviselője. Szépen bemutatkoztak, majd kérték, hogy mi is tegyünk így. Interaktív beszélgetés vette kezdetét, aminek részben örültünk, hiszen mindenkihez volt egy-egy kedves szavuk, tanácsuk. Részben viszont kicsit megsemmisültünk szakmai téren. Például amikor megkérdezték, hogy milyen ügynökségeket ismerünk még, és bizony nem sokat tudtunk felsorolni. Szóval ezzel is egyre inkább, most már élesben is realizálódott bennünk, hogy igencsak naprakésznek kell lennünk, ha ebben a szakmában szeretnénk elhelyezkedni.

Ezután egy ppt-s előadás keretein belül bemutatták a céget, eddigi munkájukat, reklámfelkéréseiket, projekteket, és ízelítőt kaphattunk a cég filozófiájából is. Megtudtuk, hogy igen családias a hangulat, húsznál több alkalmazott nem dolgozik náluk, mindenki ismer mindenkit, és a beosztottak direkt, napi kapcsolatban állnak a főnökkel , ami egy multicéggel összehasonlítva pozitív színben tűnteti fel az ügynökséget. A röpke három órás látogatásunk során arra is jutott idő és energia, hogy körbevezessenek minket az épületben. Lenéztünk az alagsori „műterembe”, bekukkantottunk az egyes irodákba, részlegekre, a könyvtár-per-pihenőbe és a konyhába is.

Én személy szerint abszolút szimpatikusnak találtam a Tonic reklámügynökséget, mert teljesen közvetlen módon álltak rendelkezésünkre, lelkesen válaszoltak kérdéseinkre, nem éreztem, hogy nyűg lenne nekik az ott létünk és csak gyorsan le szeretnék zavarni az egészet. Másrészről azért is rokonszenveztem velük, mert környezetbarát elveket vallanak, ők úgymond egy „öko-ügynökség”. A székhelyük felépítésénél ügyeltek arra, hogy óvják a környezetet, ezért például geotermikus energiával fűtenek, szelektíven gyűjtik a szemetet, és sokuk biciklivel jár be. A megrendelőik számát ugyan ez nem többszörözi meg, azonban napjaink szmogos világában mindenképpen figyelemreméltó a környezettudatosságuk.

A rövid kedvcsináló után azonban következett a rossz hír, hogy egyelőre sajnos nincs szakmai gyakorlati programjuk. Mindemellett mivel a cég egy elég összeszokott társaság, aligha könnyű bekerülni hozzájuk. (Persze, ha élhetek sablonszöveggel: nincs lehetetlen, csak tehetetlen.)

Végül, hogy egy kicsit mindenkit egyen meg a fene, aki nem jött el: Búcsúzóul kaptunk egy Tonic-os számítógépes egeret. HeheJ

Legközelebb menjetek el bátran látogatni - még ha nem is ismeritek az ügynökséget - hiszen hatalmas élmény és tapasztalatszerzési lehetősék az egész és higgyétek el, érdemes élni minden szakirány adta lehetőséggel!

@Esszo

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.